Tallinn

A reptéren nagyjából Drágán adtam az életem (Die Hard), mármint lepergett előttem a film, ahol John McClane a hóviharban küzd a gonosszal.

Személy szerint nekem sem a gonosszal, sem a hóviharral nincs semmi bajom, de ha mindezt egy repülőben ülve tapasztalom, akkor talán mégis. Szeretem a hideget. Szeretem, amikor a természet nyugalomba vonul. Ahogy a fák csendje egyre inkább hallható, ahogy a varjak károgása rásimul a felhőkre, és a hótakaró, mint ezüstös hermelinprém borítja a szántóföldeket.

A nyár számomra egy büntetés, ahol a forróságban az árnyék áruba bocsátható, a turisták keselyűkké válnak, és némely női fürdőruhához fegyverviselési engedély kell. Baltikum, Észtország, Tallinn. Inkább a német lovagrend a felmenőiknél, mint a vikingek. 9:30-kor kel a nap, és hat órát van világos, meg kellemes mínusz hét fok. A hó ropog a lábad alatt, a város egy megelevenedett mese, egy karácsonyi képeslap, egy eredeti Bruegel-festmény. Szinte hallom, ahogy megszólalnak a kürtök, a vadászok érkeznek a sikeres vadászatról, és a feleség lába elé terítik a még állattal töltött szőrméket. Tallinnban van Európa egyik legszebb, de bátran kijelenthetem, hogy a legszebb karácsonyi vására. Mert a hangulatot nemcsak a fényfüzérek, a díszek, a pár lépés távolságban, egész óvárosban felállított karácsonyfák, a cuki kis bódék még cukibb áruikkal, hanem legfőképp az emberek adják. Sokan vannak, még sincs tolongás. Nincs divatozás, a nőkön szinte semmi smink, csak sál, sapka, kesztyű. Sem a haj nincs bezselézve, sem a kabátokon tartózkodó szőrmebunda. Mindenki mosolyog, szoljanka levest és rénszarvaskolbászt esznek, ki nem hagyhattam volna. A forralt bort pedig glöginek hívják, és szerintem inkább egy tacskó név. Helyi kézműves termékek az üzletekben körös-körül.

Beszabadultam egy csokiüzletbe, és a jóisten irgalmazzon gyarló lelkemnek. Már mikor beléptem, azt éreztem, hogy mézeskalács akarok lenni, aszalt gyümölcs az ágyam, porcukor a takaróm, és csak arra várok, hogy valaki felhabzsoljon. Most pedig menőzni fogok. Mert ezer meg ezer kép készült már tengerparton emberekről, ordító napsütésben, homokozóvödörrel, koktéllal vagy sirálytámadást hergelő hamburgerrel a kézben. Nyáron.

Na de télen...?