Ohrid

A késés az udvariatlanság királynője, még ha egy repülőgép követi is el. Sajnos egy repülőt nem tudok illendőségre tanítani, mint azt az első randis lányt, aki tizenöt percet késett a taliról, és hiába volt olyan a segge, ha feldobtad az égre, kisütött a nap, többé nem tartottam igényt társaságára.

Szóval egyórás késéssel indult a gép Észak-Macedóniába, amely alig harminc éve létezik. Ezért a pénznemükön, a dénáron, csupa ereklye, kolostor és szent, hősök nem köszönnek vissza. Az elmúlt harminc év alatt nem volt egy sem, ki hazát s házat védett volna. Balkán. Kiforratlan, nyers, mint egy kezdő modell a kifutón. Még alakítható, modellezhető, aki várja, hogy elegáns Lagerfeldet, melegítős Guccit vagy Chanel-kiskosztümöt kap.

Ezen a napon csak ez az egy repülő landol Ohridban, amit nevezhetnék a Balkán Balatonjának, azzal a különbséggel, hogy itt a tó mélysége 280 méter. A kijáratnál lecsapok az egyik taxisra a négy közül, tudván, hogy a repülő tele volt, és a tömegközlekedés, mint női lélek simulása teleholdkor, kiszámíthatatlan! A taxis vérbeli: nyit, pakol, zár, telefonál. Egyrészt a kollégáknak, hogy a gép tele volt, és „vérszagra gyűl az éji vad”, másrészt elkéri a bérelt apartmanhoz tartozó telefonszámot, jelezvén a tulajnak, hogy turista érkezik. És igen, a főbérlő már az utcán vár, és kalauzol fel a szobába. Itt szembesülök azzal, hogy fér meg egymás mellett a macedón barokk ágy, lila műrózsa-huzattal, és a falon a 24. századot idéző Macsánszky-festmény. A kommunizmus alatt, akár itt, a Felvidéken is, majdnem minden nappali szobában lógott egy Macsánszky, amely vagy bőgő szarvast ábrázolt, vagy traktorhoz hasonló közgazdasági gépeket, kapirgáló békegalambokkal.

Ohrid egy nagyjából negyvenezer lakosú kisváros, hihetetlen nyugalommal övezve. A belváros tükrözi, hogy ötszáz évig az Oszmán Birodalom része volt; egymást érik a mecsetek, a baklavák és a kávéárusok. Az Ali pasa mecset az egyik legfigyelemreméltóbb, nagyjából hat évvel Eger vár ostroma után építették. Sok a hívő, mert ha benn nem férnek el, lekapod a polcról a szőnyeget, és megteríthetsz az udvaron az imának, amihez viszont tiszta láb illik, amihez viszont biztosítanak neked szappant, vizet, törölközőt. A mecsetek mellett jól megférnek az ortodox templomok, a maguk komorabb, mégis illatosabb hangulatával. ... És igen, az illatok. Fokhagymás lángostól kezdve a frissen pörzsölt kávéig, a faszén illata az épp soron sülő hús illatával kavarog. Az emberek inkább tartózkodóak, mint tolakodóak. Kedvesek, és még nem döntötték el, hogy a segítőkészségük mögé várjanak-e ellenszolgáltatást. Sem a városnak, sem a divatnak, sem a nőknek nincs még kialakult formája, minden még körvonalazódik. Mivel nem éppen gazdag országról beszélünk, azért gondolom, hogy nem a divat, a divatozás, a magamutogatás, a másképmutatás volt az elsődleges céljuk, hanem a fennmaradás. A pasikon általában farmer, fekete póló, napszemüveg, a nők meg olyan semmilyenek. Nincs egy divatirányzat, sem ruházatban, sem megjelenésben. Ami viszont elmondható, hogy dohányoznak. Mindenki, mindenhol.

Csapongás van. Jó elveszni a város szűk sikátoraiban, belesni udvarokba, megélni zajt és csendet. Látni, ahogy a gyerekek ugyanúgy visongva, hadarva mesélik élményeiket, látni, ahogy a kolostor padján a pópa egy utolsót szív a cigijéből, megfigyelni átszellemült arcát a lánynak, aki a nagymamájának olvas fel egy füzetből. Talán egy iskolai dolgozat a nyárról, de lehet egy recept is.

Gyorsan eltelt.