Nápoly és Pompei

Nápoly!

Az a mondás járja, hogy Róma Olaszország szíve, Nápoly pedig a lelke. Ezt így megerősíteni nem tudom, de az bizonyos, hogy aki Nápolyban él, az nem akar onnan elköltözni, és aki nem élt Nápolyban, csak járt ott, az nem akar odaköltözni.

Hadd szemléltessem egy egyszerű útleírással. Miután beszálltam a kocsiba, az utam Bécsig a reptérre olyan volt, mint amikor a 18. században beülsz egy kastély gyertyafénnyel luxusra világított báltermébe. Körös-körül elkényeztetett grófnők, rizsporos parókában, mai ribancokat megszégyenítő dekoltázzsal, illatfelhőben. Majd jön Mozart, és lágy, szinte légies mozdulatokkal eljátssza az Elvira Madigan romantikus slágerét, ami akkoriban a slágerlisták első helyén szerepelt, és garantált volt utána a félhomályos folyosókon való andalgás, bájkacajjal kísérve.

Miután leszálltam Nápolyban, az az érzés fogott el, hogy egy iskolatáskás, térdharisnyás, miniszoknyás, kis alig érintett gimnazista pompom lány vagyok, aki önként felfekszik a legmocskosabb rockbanda VIP-szektorában az asztalra, és arra vár, hogy vége legyen a koncertnek, és a mocskos, izzadt, nem éppen Szent István királyunk intelmein nevelkedett bandatagok átgázoljanak rajta.

Nápoly legnagyobb körforgalmán úgy tudtam átjutni, hogy a Csillagok háborújából felidéztem a kultikus Kessel-futamot, bele a sűrűjébe, hátulról a tőgyét, és le se szarod. Mert a stop tábla, vagy a piros lámpa még csak tájékoztató jellegű sem. Ott értettem meg, hogy az a szabály, hogy nincs szabály, mikor a körforgalomban láttam autót tolatni.

Nápolyt áthatják az illatok, a vallás, Maradona kultusza és a kiteregetett ruhák. Nem is csodálom, hogy az egyik legnagyobb mozizseni, Paolo Sorrentino innen merített filmjeihez. Annyi hatás, benyomás éri az embert, a jó és a rossz határán, annyi fűszer, zaj, mutogatás, nevetéssel átszőtt kiabálás, hogy elég leülnöd egy kávéra, és a film máris pereg előtted. Elképesztően nyüzsög a város, tehát ha wellness hétvégére vágysz, akkor nem Nápoly a megfelelő választás. Ahogy a legszűkebb sikátorokban is képes egy templom gyökeret ereszteni, ugyanúgy egy teljes parkolóház is tud működni. Mai napig nem értem, hogy tudtam a nagy P-betűt követve (valahol értem, mert a világon minden fontos dolog P betűvel kezdődik: Pénz, Politika, Nő) két szlovén férfira bíznom az autót, kulccsal együtt, akiknek az arcáról mindent leszűrtem, csak éppen azt nem, hogy virágmintákat hímeznek megtért apácák szoknyaszegélyére. Azért kellett a kulcsot leadni, hogy a közben érkező és távozó autókkal tudjanak átparkolni. Van még egy-két városrész, ahol elvétve megölnek egy-egy turistát, de itt maximális biztonságban volt az autónk. Végül is öt euró per óráért vettem védelmi pénzt. Még sütivel is megkínáltak, mikor távoztunk.

Maradona népszerűsége vetekedik a prominens szentekével, még a helyi betlehemben is feltűnt a tevék mellett. A délolaszok mindig szívtak a menő északiakkal szemben. Erre bekopogott Maradona Nápolyba, hogy itt jó a pizza, cserébe kaptok tőlem állhatatosságot, kitartást, hogy addig csinálsz valamit, amíg el nem éred, meg nem szerzed. Megmutatta a nyerés esélyét, a győzelem útját és végül a győzelmet.